Az állandóan fejlődő digitális környezetben az IT-infrastruktúra kezelése komoly kihívást jelent: az egyre nagyobb mennyiségű adatokat hatékonyan kellene kezelni és hasznosítani, miközben törekedni kell a rugalmasságra, skálázhatóságra, költséghatékonyságra is. Hogyan tehet rendet az IT környezet bonyolultságában a hibrid cloud, milyen előnyei vannak és milyen döntési kritériumok, dilemmák merülhetnek fel az implementáció során? Cikkünkben körbejártuk a megoldást.

Egy olyan dinamikus és sokoldalú megoldásról beszélhetünk, amely ötvözi a publikus és a privát felhő környezetek erősségeit. Ezeket az elemeket kombinálhatjuk, továbbá a kettő között alkalmazásokat és adatokat is meg tudunk osztani. Rugalmassága megoldást jelent az egyedi kapacitás igényekre, konfigurációra, a költségek csökkentésére, és minimalizálhatók az esetleges kockázatok is. A hibrid modell igen népszerű, hiszen kevés szervezet támaszkodik kizárólag egyetlen publikus felhőre.

Mi volt eddig a hibrid cloud nélkül? Volt egy nagy VM-ünk, egy monolitikus alkalmazásunk, ami mindent elintézett. Mi ezzel a ,,gond”? Ha az adatközpontunkon belül újabb VM-eket akarunk vásárolni, az nem csak sok időbe telik, hanem sok pénzbe is kerül, ezért igen lassan tudjuk bővíteni azt. Itt merül fel a kérdés, hogy mi lenne, ha az infrastruktúránk egy részét a publikus felhőben futtatnánk?

Ássunk az előnyök mélyére

A hibrid modellel elérjük, hogy a két felhő között valamilyen kapcsolat legyen, és ezek úgy lássák egymást, mintha mindkettő a saját adatközpontunkon keresztül lenne. Továbbá, nem kell megváltoztatni az alkalmazásainkat, csak azért, mert átstrukturáljuk azokat, ugyanúgy működhetnek, mint eddig. A hibrid cloud flexibilis és skálázható, azaz, ha extra erőforrásra van szükségünk, a közel végtelen kapacitásnak köszönhetően új szolgáltatásokat és VM-eket tudunk indítani egy REST API hívással. Nagyobb cégeknél eltelnek hetek vagy akár hónapok is, mire ugyanez megtörténik, ugyanis az elbírálást meg kell várni.

Nem mindegy, hogyan használjuk a felhőszolgáltatást, melyik típusát választjuk, hiszen különböző előnyöket realizálhatunk. Ha az IaaC-ra (Infrastructure as a Code) esik a választásunk, akkor azt kérjük a szolgáltatótól, hogy adjon nekünk egy VM-et, amire mi majd azt telepítünk, amit szeretnénk: adatbázist, backend-et vagy frontend-et. Ez egy menedzselt szolgáltatás, ahol az adatok tárolásához infrastrukturát bérlünk. Mi a helyzet a Saas vagy PaaS megoldással? Ez esetben egy szinttel feljebb lépünk, magasabb szintű szolgáltatásokat használunk. Nem nekünk kell telepíteni például a MySQL-t vagy az Nginx-et, hanem a szolgáltató futtat nekünk egy database as a service-t. Előnye, hogy egy klikkre megkapjuk a backup lehetőségét, és nem nekünk kell azzal foglalkozni, hogy az adatbázist hogyan skálázzuk.
Ha a közeledő Black Friday vagy Karácsony alkalmával nagyobb kapacitásra van szükségünk, akkor felesleges számítógépeket vásárolni, hiszen a rá következő 10 hónapban nem fogjuk használni. Sokkal gyorsabb a fel és leskálázás, az, ha órára fizetünk a használt erőforrásokért. Az összehasonlítás kedvéért az előbbinél az 1000 dolláros kategóriában mozgunk, az utóbbinál pedig 1 dollárba vagy akár 10 centbe kerül csupán a kapacitás.
A hibrid cloud előnye, hogy a felhőben futó VM-eket gyorsabban skálázhatjuk. Ha az egyik leáll, az automatizmus azonnal reagál és újra tudja indítani azt. Említsük meg azért az esetleges hátrányt is. Ha minden az adatközpontunkban van, a szolgáltatások gyorsabban el fogják érni egymást, azonban, ha hibrid megoldás mellett voksolunk, akkor figyelembe kell venni, hogy akár geográfusan is, messze lehetnek egymástól az adatok, tehát késleltetés lehet a hálózati elérésben.

Összefoglalva tehát a hibrid cloudtól azt várjuk el, hogy az adatközpontban és a publikus felhőben futó szolgáltatások elérjék egymást, ugyanúgy, mintha nem hibrid cloudban lenne az üzemeltetés, hanem csak az adatközpontban. Továbbá, hogy saját központunk limitált kapacitását a felhőben lévő szinte végtelen, viszonylag olcsó kapacitásból bővíteni tudjuk. Fontos azonban, hogy el tudjuk dönteni a szolgáltatásainkról, hogy azokat saját data centerben vagy a felhőben futtassuk. Ilyenkor nagyon gyakran szembesülünk olyan problémával, hogy konténerizálnunk kell, azaz cloud native-vé kell tennünk a szolgáltatásokat. Ez azt jelenti, hogy ne egy darab nagy, monolitikus alkalmazásunk legyen, hanem legyen felbontva microservicekbe, amik konténerben futnak. Másképp szólva, dockerizálnunk kell az alkalmazás bizonyos részeit. Ha mindezt egy gépen szeretném futtatni, akkor elegendő a Docker, azonban, ha több gépen, akkor Kubernetes-re lesz szükség.

Kérdések és dilemmák

Szembe kell nézni az implementációnál a regulációs, jogi feladatokkal is. Vannak olyan esetek, mikor a szenzitív adatok, applikációk egy részének privát felhőben kell futniuk. Bizonyos szolgáltatásoknak az Európai Unión vagy Magyarországon belül kell maradniuk. Jó tudni, hogy a publikus felhőben ki tudjuk választani a régiókat is, így könnyen beállíthatjuk a szükséges lokációt.

Gyakori dilemma, hogy hosszabb távon olcsóbb data centerben? Attól függ! Valóban, ha nem elasztikus a kapacitás igényünk, hanem fix, és mindig annyi gép kell, akkor lehet megéri privátban működni. Azonban, ha TCO-t számolunk, érdemes minden aspektust átgondolni, és feltenni magunknak a kérdést, hogy tényleg megéri, hogy hirtelen nekünk kell vinni a teljes infrastruktúra menedzsmentet, miközben 500 dollárt spórolunk, amiből azonban nem tudunk alkalmazni egy operátort vagy Devops fejlesztőt.

A végére hagytuk a kellemes dilemmát, mert ilyen is előfordulhat. Még pedig az, ha egyszer csak nagyon sokan használják a szolgáltatásunkat, és ezért hirtelen megnő a publikus cloud költségünk. Ekkor már el kell gondolkodni azon, hogyan lehet optimalizálni a költségeket és mikor érdemes hibrid modellre váltani.

Ha érdekel részletesebben a téma, akkor nézd végig Hibrid Cloud tréninganyagunkat a Protechtor oldalán.